1/2🇭🇺 1956. A rendszer leggyűlöltebb csapata. Egy újabb pofátlan kommunista csalás. De a fradistákból kitört az évek óta elfojtott gyűlölet.
A szegedi egyetemisták október 20-i MEFESZ-nagygyűlése, valamint a 22-i műegyetemi gyűlés mellett van egy október 21-i esemény, amelyről sokkal kevesebb szó esik, pedig döntő szerepet játszott a forradalom előkészítésében. Itt nem néhány száz ember gyűlt össze egy egyetemi előadóteremben, hanem mintegy háromezer néző előtt történt valami, ami már messze túlmutatott a sporton. A kommunista hatalommal szembeni elégedetlenség nyílt lázadásba fordult, méghozzá egy Ferencváros–Vörös Meteor férfi kézilabda-mérkőzés végén.
1956-ban a Ferencvárost a hatalom Kinizsinek hívta és piros-fehérbe kényszerítette játszani. A kommunista diktatúra elvette a klub nevét, színeit, legjobb labdarúgóinak jelentős részét, de egyvalamit nem tudott: a fradizmust. A lelátón zöld nyakkendőben, fehér inggel jelentek meg szurkolók, „Hajrá Fradi„-t kiabáltak, akkor is, amikor ezért elvitték őket.
A férfi kézilabdacsapat a magyar bajnoki címért küzdött. Az utolsó mérkőzésen, a nevében is a rendszert propagáló Vörös Meteor ellen már a döntetlen is elegendő lett volna a megszerzéséhez. Az első félidőt a Meteor nyerte 6–5-re, de a fordulás után a Fradi átvette az irányítást és 10–8-ra fordított. Ekkor azonban közbelépett a hatalom. A kézilabdaszövetség elnökhelyettese, Garamvölgyi (Glatzer) János, a kommunista sportvezetés embere az aranyérmekkel megrakott, vörös drapériával letakart asztal mellől figyelte az eseményeket. Garamvölgyi nem elégedett meg a játékvezető döntésével, amikor az Nád János szabálytalanságáért büntetőt ítélt a Vörös Meteornak. Önhatalmúlag leparancsolta a pályáról a ferencvárosi játékost és azt sem engedte meg, hogy csere érkezzen a helyére.
A Meteor kiegyenlített, de a döntetlen még mindig a Fradi bajnoki címét jelentette volna. Az utolsó másodpercekben aztán a Meteor edzője, Karafa Béla egy további mezőnyjátékost küldött a pályára "véletlenül", így kettős emberelőnyben megszületett a Vörös Meteor 11. gólja, amellyel megnyerte a mérkőzést. Mindez a játékvezető és a szövetségi vezetés szeme láttára, akik nem tettek semmit. A fradistáknak azonban ebből elegük lett. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A nézők a pályára özönlöttek, a szövetség funkcionáriusai menekültek, a vörös drapériával letakart asztalt felborították.
A ferencvárosi Som Ferenc szavai alapján: „Rengeteg ember zúdult be a pályára, felborították az asztalt, összerugdosták a fővezéreket, szó sem lehetett díjkiosztásról. Érmeket azért sem kaptunk, mert azokat beletaposták a salakba. Az edzőnket (Mayer Miklóst) feldobálta a nép, mi pedig sírva mentünk be az öltözőbe, mert a meccsünket elcsalták. Olyan nincs, hogy egy elnökségi tag beszól a bírónak, hogy azt az embert állítsa ki."
A másnap megjelent Népsport mindeközben szemérmesen hallgatott a botrányról. De még a kommunisták is úgy gondolták, hogy itt kezdődött el valami. Hogy mindez több volt egy egyszerű sportbotránynál. Két nap múlva ugyanott már a fegyverek ropogtak, a IX. kerület az ország egyik legkeményebb felkelő gócává változott, a pesti srácok közül pedig sokan a B-középből kerültek ki.
(Október 23-án a szövetség elrendelte a meccs újrajátszását, de arra már sosem került sor. Végül fél évre rá mindkét csapatot bajnokká nyilvánították.)
Csak egy kis emlékeztető a mindenkori baloldali hatalmasságoknak: a Fradit sokszor csesztették a történelem során, de ez valahogy mindig elemi erővel robbant vissza az arcukba.
Forrás: FradiDrukker és https://szamizdat.net/kezilabdaval-kezdodott-a-forradalom-a-voros-meteor-a-diktatura-kegyeltjebol-hullocsillag-lett/
A szegedi egyetemisták október 20-i MEFESZ-nagygyűlése, valamint a 22-i műegyetemi gyűlés mellett van egy október 21-i esemény, amelyről sokkal kevesebb szó esik, pedig döntő szerepet játszott a forradalom előkészítésében. Itt nem néhány száz ember gyűlt össze egy egyetemi előadóteremben, hanem mintegy háromezer néző előtt történt valami, ami már messze túlmutatott a sporton. A kommunista hatalommal szembeni elégedetlenség nyílt lázadásba fordult, méghozzá egy Ferencváros–Vörös Meteor férfi kézilabda-mérkőzés végén.
1956-ban a Ferencvárost a hatalom Kinizsinek hívta és piros-fehérbe kényszerítette játszani. A kommunista diktatúra elvette a klub nevét, színeit, legjobb labdarúgóinak jelentős részét, de egyvalamit nem tudott: a fradizmust. A lelátón zöld nyakkendőben, fehér inggel jelentek meg szurkolók, „Hajrá Fradi„-t kiabáltak, akkor is, amikor ezért elvitték őket.
A férfi kézilabdacsapat a magyar bajnoki címért küzdött. Az utolsó mérkőzésen, a nevében is a rendszert propagáló Vörös Meteor ellen már a döntetlen is elegendő lett volna a megszerzéséhez. Az első félidőt a Meteor nyerte 6–5-re, de a fordulás után a Fradi átvette az irányítást és 10–8-ra fordított. Ekkor azonban közbelépett a hatalom. A kézilabdaszövetség elnökhelyettese, Garamvölgyi (Glatzer) János, a kommunista sportvezetés embere az aranyérmekkel megrakott, vörös drapériával letakart asztal mellől figyelte az eseményeket. Garamvölgyi nem elégedett meg a játékvezető döntésével, amikor az Nád János szabálytalanságáért büntetőt ítélt a Vörös Meteornak. Önhatalmúlag leparancsolta a pályáról a ferencvárosi játékost és azt sem engedte meg, hogy csere érkezzen a helyére.
A Meteor kiegyenlített, de a döntetlen még mindig a Fradi bajnoki címét jelentette volna. Az utolsó másodpercekben aztán a Meteor edzője, Karafa Béla egy további mezőnyjátékost küldött a pályára "véletlenül", így kettős emberelőnyben megszületett a Vörös Meteor 11. gólja, amellyel megnyerte a mérkőzést. Mindez a játékvezető és a szövetségi vezetés szeme láttára, akik nem tettek semmit. A fradistáknak azonban ebből elegük lett. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A nézők a pályára özönlöttek, a szövetség funkcionáriusai menekültek, a vörös drapériával letakart asztalt felborították.
A ferencvárosi Som Ferenc szavai alapján: „Rengeteg ember zúdult be a pályára, felborították az asztalt, összerugdosták a fővezéreket, szó sem lehetett díjkiosztásról. Érmeket azért sem kaptunk, mert azokat beletaposták a salakba. Az edzőnket (Mayer Miklóst) feldobálta a nép, mi pedig sírva mentünk be az öltözőbe, mert a meccsünket elcsalták. Olyan nincs, hogy egy elnökségi tag beszól a bírónak, hogy azt az embert állítsa ki."
A másnap megjelent Népsport mindeközben szemérmesen hallgatott a botrányról. De még a kommunisták is úgy gondolták, hogy itt kezdődött el valami. Hogy mindez több volt egy egyszerű sportbotránynál. Két nap múlva ugyanott már a fegyverek ropogtak, a IX. kerület az ország egyik legkeményebb felkelő gócává változott, a pesti srácok közül pedig sokan a B-középből kerültek ki.
(Október 23-án a szövetség elrendelte a meccs újrajátszását, de arra már sosem került sor. Végül fél évre rá mindkét csapatot bajnokká nyilvánították.)
Csak egy kis emlékeztető a mindenkori baloldali hatalmasságoknak: a Fradit sokszor csesztették a történelem során, de ez valahogy mindig elemi erővel robbant vissza az arcukba.
Forrás: FradiDrukker és https://szamizdat.net/kezilabdaval-kezdodott-a-forradalom-a-voros-meteor-a-diktatura-kegyeltjebol-hullocsillag-lett/
