A sport mindig honvédelem! 💪👊

Ha van téma, ami igazán a profilunkba vág, akkor az a Mecseki Láthatatlanok története. Ezért is ajánljuk nagy szeretettel a rájuk emlékező túrát. Ráadásul idén igazán komoly kihívás is lesz, úgyhogy jelentkezzenek bátran a harcosok, akik meg akarják mérettetni magukat!

A túra ajánlója:

⛰️Fel a Mecsekbe!

Az idei év több szempontból is jubileumi.

Túránk idén a tizedik, az ‘56-os antikommunista hősök emlékezete pedig a hetvenedik évébe lépett.

Ennek apropóján idén egy rendhagyó, egyszeri, méltó és embert próbáló emléktúrával készülünk.

2026. november 14-én elindulunk Pécsről és másnap, 15-én érünk célba Pécsváradon a Szentháromság téren.

Utunk a Mecseki Láthatatlanok, hetven évvel ezelőtti “lábnyomában” vezet majd, érintve az összes fontos helyszínt, melyek szervesen kapcsolódnak történetükhöz.

Az első napi táv kb. 40-45km, a második napon 20 kilométert teszünk meg.

Az éjszakát egy olyan kunyhóban töltjük, melynek falai között több kézigránát robbant, amikor a kommunista pribékek a szabadságharcosokat üldözték.

❗❗FONTOS❗❗
A részvétel regisztrációhoz kötött!
Jelentkezés november 10-ig a [email protected] e-mail címen.

----‐---------------------------------------------------

📽 Kapcsolódó videók a témához, amiket szintén nagyon erősen ajánlunk:

- Gerillaharc Magyarországon?

- Joe bácsi története - az egyik utolsó Mecseki Láthatatlan

Sporttásak figyelem!

Minden azon áll, vagy bukik, hogy a tolóba beleteszed-e a csípőd. Ha nem, akkor te borulsz hátra. Ha igen, akkor...

🥊 Alapvető mozgások és a csípő jelentősége. Egy kis online tanácsadás a nagy vízen túlról, személyesen Rob Rundotól. Minimális angoltudással érthető.

Fontos, hogy legyenek valódi példaképeink. Takács Károly jobbkezes sportlövőnek 1938-ban – ekkor 28 éves volt – hadgyakorlat közben egy gránát elvitte a jobb kézfejét.

Mégsem adta fel a céljait. Ahelyett, hogy magába roskadt volna, a nulláról megtanult lőni a bal kezével.

A második világháborút végigharcolta, 1945-ben amerikai hadifogságba került. Amint hazatért, egyből kereste a lehetőséget az edzésre, társai visszaemlékezései alapján egy-egy gyakorlás után bokáig állt a töltényhüvelyekben.

Az 1948-as londoni olimpián ötalakos gyorstüzelő pisztolyban ötvenkilenc induló közül világcsúccsal lett olimpiai bajnok.

A verseny után az egyik angol újságíró nem értette, hogy Takács Károly miért bal kézzel fog kezet. Azt hitte, ez valami furcsa magyar szokás. Erre felvilágosították, hogy a sportoló elveszítette a jobb kézfejét. Az újságíró megjegyezte, még jó, hogy Takács balkezes, így a baleset után is tudta folytatni a sportlövészetet. Ekkor tájékoztatták, hogy az újdonsült olimpiai bajnok eredetileg jobbkezes, de kényszerből a gyengébbik kezével is megtanult lőni.

Ugyanezen az olimpián Takács Károly a győzelmi beszédében így fogalmazott:

„Azt mondja a közmondás: tehetség a nemzeté, a szorgalom az egyéné. Tehát ennek az olimpiai bajnokságnak csak az egyharmada az enyém, kétharmada a hazámé, Magyarországé. Azoké, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én olimpiai bajnok lehessek.”

Négy évvel később Helsinkiben megvédte a címét, és kétszeres olimpiai bajnok lett. Ráadásul a finn fővárosban saját tanítványa, Kun Szilárd állhatott fel a dobogó második fokára.

Takács Károly visszavonulása után edzőként folytatta a munkát a Budapest Honvédban: 1976-ban bekövetkezett haláláig számos tehetséget nevelt ki klubja és a magyar sportlövészet számára.

--------------------------------------------------------------

Ez az életút úgy kerek, ahogy van; mégsem készült még játékfilm Takács Károlyról. Pedig kitartása, szorgalma, rendkívüli akaratereje és hazaszeretete minden ma élő magyar számára példával szolgál(na). Ha az átlagember egyáltalán tudná, hogy ki volt ő.